A távolságot, mint üveggolyót most aztán megkaptuk :)
"A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel.....
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!"
József Attila verse egy esti altatódal, nekem mégis ez a pár sor azt sugallja, hogy képzeld csak el, amit szeretnél. Képzeld el és megkapod, vagy megvalósul.
Rajtunk áll, hogy mit kezdünk az üveggolyóval, nevezetesen most azzal a helyzettel, amiben már nem csak tanácsos, hanem kötelező otthon maradni a legtöbb embernek. Rajtunk áll, hogy mit kezdünk most a feladatokkal, a rutinnal, a változásokkal. Most aztán - sok cégnél, embernél - kiderül, hogy van-e B terv a tarsolyban.
Bennem ez az egész elég sok megerősítést hozott fel, az egyik - talán legfontosabb - hogy a Földön élőknek ez az ÉLŐhelye, nincs B planet ( bolygó), és erre egy ideje nem figyelünk. Nem vigyáztunk a Föld erőforrásaira, nem tiszteljük jó ideje a természetben kialakult rendet. Megfigyelés helyett beleavatkozunk, elfogadás helyett erőltetünk és folytathatnám, hosszú a sor.
Persze ezek a környezetvédő és a természetet tisztelő énem gondolatai, tisztában vagyok azzal, hogy másoknak mások a szempontjai.
Az mindenesetre most kiderül - még ha kényszer hatására is, hogy nagyon sok kreatív erőt tudnak sokan mozgósítani, amik valahol mélyen szunnyadtak. Legyenek azok pedagógusok, akik most ismerkednek a digitális oktatási platformokkal, vagy legyenek azok nagyszülők, akiktől szintén távol állt eddig a technológiai fejlődés. Tisztelet a kivételnek!
Legyen az egy cég, ahol rájönnek a vezetők, hogy a munkatársak egy része otthonról is végezheti munkáját, így a home office nem a szükséges rossz lesz a jövőben, hanem rugalmasság biztosítása. Ami magával hoz számtalan jó dolgot, például egy nagy város esetén az autóforgalom csökkentését, amivel párhuzamosan javul a levegő tisztasága, amitől az emberek egészségi állapota jobb lesz. És ha az emberek jól vannak, akkor a tevékenységüket jobban végzik. Ugye milyen egyszerű? Minden mindennel összefüggésben van. Itt az ideje átgondolni azt, ahogy eddig éltünk, mert ezekben a hetekben megtapasztaljuk, hogy tudunk másképp is.
Megszoktuk, hogy jövünk-megyünk, utazunk, repülünk bármikor, bárhova, mert olcsó. De, ahogy sok más gazdasági területen kiderült már, hogy hosszú távon az olcsó mindig nagyon drága. A végszámla legalábbis, ami útközben másképp tűnt.
A világ megismerése persze jó dolog, a szabadság is, de mégis átlépett az emberiség egy - több! - határt, ami az ütemét tekintve már nem volt fenntartható. Semmiképpen nem szeretném, hogy újra fizikai határok zárják keretbe az életet, azonban mindenkinek a saját életében kellene megszabni azokat a határokat, amik betartása csak egy kicsit fáj, csak kis lemondással jár.
Mindezt azért, hogy a végszámla ne fájjon ennyire!
Mindezt azért, hogy a végszámla ne fájjon ennyire!