Értem én, hogy az élet rendje a keretek közé szervezés, hogy időre kell beérni munkahelyre, iskolába, találkozóra. Elfogadom, hogy azok, akik boltot üzemeltetnek, hivatalokban vagy szolgáltatási ágazatban dolgoznak kell, hogy nyitvatartási rendet tartsanak, és a megadott időtartamban dolgozzanak.
Mégis nagyon felszabadító érzés, amikor saját ritmusban, saját aktív időszakokat, órákat ismerve a legjobban lehet kihasználni azt, és a munkára, feladatok elvégzésére fordítani.
El kell fogadni, hogy van több olyan ember - köztük én is - akinek hosszú távon nem megy az, hogy állandó napi rutin szerint kel, dolgozik, és szigorúan hétvégére marad a pihenés.
Sokkal több feladatot tudnak elvégezni, ha a saját bioritmusukat megismerve tudják, hogy mikor aktívabbak, mikor tudnak sokkal hatékonyabban a munkára, elvégzendő teendőkre koncentrálni. És van olyan, amikor kell a pihenés, kicsi feltöltődés - tudom normál munkahelyen ilyentájt van a kávészünet :)
És ez így rendben is van, mint ahogy az is, hogy vannak szakmák, ahol nem lehet bármikor lazítani, az orvosok esetében nincs lazsálás, a pedagógusoknak is akkor van a szünet, amikor az órarendjük engedi.
Meggyőződésem azonban, hogy a legtöbb ember nem azért várja a hétvégét, mert akkor nem kell menni dolgozni.
Hiszen azok az emberek is várják, akik amúgy imádják a munkájukat, boldogan járnak be az irodába, kollégákhoz, új feladatok közé. Szerintem ők is azért várják, mert a hétvégén, vagy hét közbeni szabadnapokon - kinek hogy alakul - a saját ritmusukat követhetik. A saját ritmusukra hangolódva tudnak pihenni, vagy ugyanúgy aktívnak lenni, mint a munkahelyen, hiszen otthon is van feladat, háztartás, kerti munka, bevásárlás, gyerekkel tanulás. Csak olyankor nincs szigorú időkeret.
Úgy vélem nagyon felszabadító az, amikor nem óracsörgésre kell kelni. Én már attól pihentebb vagyok reggel, hogy tudom, hogy nem fog az ébresztő megszólalni. Ettől függetlenül nagyjából ugyanakkor ébredek, ha időpontra kell valahova mennem és beállítom a telefonon az ébresztőt akkor pár perccel előtte már fent vagyok, a belső órám jelez.
Inkább azt javaslom azoknak, akiknek a munkája szigorú időrendhez kötött, hogy hétköznapokra is tervezzenek valami olyat, ami ad egy kis lazaságot. Miért ne lehetne hétköznap délutánra is beiktatni egy barátnős kávézást, vagy egy kiadós és feltöltődős sétát. Nekem pár éve az volt az egyik kedvenc reggeli sétám - akkor még munkahelyre menet - hogy egy megállóval hamarabb leszálltam, és egy csodaszép gesztenyés parkon át sétálva érkeztem az irodába. Minden évszakban másért lehetett szeretni ezeket a plusz negyedórás sétákat.
Lehet találni a hétköznapokban is több helyzetet, programot, ami már majdnem hétvége érzetet ad.